Cardarelli, Vincenzo: Nyári (Estiva Magyar nyelven)

Distesa estate,
stagione dei densi climi
dei grandi mattini
dell'albe senza rumore –
ci si risveglia come in un acquario –
dei giorni identici, astrali.

Stagione la meno dolente
d'oscurità e di crisi,
felicità degli spazi,
nessuna promessa terrena
può dare pace al mio cuore
quanto la certezza di sole
che dal tuo cielo trabocca.

Stagione estrema, che cadi
prostrata in riposi enormi,
dai oro ai più vasti sogni,
stagione che porti la luce
a distendere il tempo
di là dai confini del giorno,
e sembri mettere a volte
nell'ordine che procede
qualche cadenza dell'indugio eterno.

1915

Hosszan tartó nyár,
zsúfolt éghajlatok évszaka,
nagy reggeleké,
zajtalan hajnaloké –
olyan az ébredés, mint egy akváriumban –
egyforma, asztrális napok.

Legkevésbé fájdalmas időszak,
elsötétedéstől és válságoktól mentes,
térségek kiváltotta boldogság,
semmi földi ígéret nem adhat
oly békességet szívemnek
mint az égboltodból túlcsorduló
napsütés bizonyossága.

Szertelen évszak, kimerülten  
borulsz le hatalmas pihenésekre,
bearanyozod a mérhetetlen álmokat,
fényt hozó évszak,  
mely kitágítja az időt
a nap határain is túl,
és időnként úgy tűnik, hogy haladásod
sorrendjében némi ütemet ad
az örökkévalóság tétovázásának.


1915