Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cardarelli, Vincenzo: Ottobre

Cardarelli, Vincenzo portréja

Ottobre (Olasz)

Un tempo, era d’estate,
era a quel fuoco, a quegli ardori,
che si destava la mia fantasia.
Inclino adesso all’autunno
dal colore che inebria,
amo la stanca stagione
che ha già vendemmiato.

Niente più mi somiglia,
nulla più mi consola,
di quest’aria che odora
di mosto e di vino,
di questo vecchio sole ottobrino
che splende sulla vigne saccheggiate.

Sole d’autunno inatteso,
che splendi come in un di là,
con tenera perdizione
e vagabonda felicità,
tu ci trovi fiaccati,
vòlti al peggio e la morte nell’anima.

Ecco perché ci piaci,
vago sole superstite
che non sai dirci addio,
tornando ogni mattina
come un nuovo miracolo,
tanto più bello quanto più t’inoltri
e sei lì per spirare.

E di queste incredibili giornate
vai componendo la tua stagione
ch’è tutta una dolcissima agonia.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://libreriamo.it

Október (Magyar)

Egykor, nyár volt,
azok a tüzek, azok a hevületek
lobbantották fel fantáziáim.
Most a mámorító színű
őszhöz vonzódom,
szeretem a fáradt évszakot
mely már leszüretelt.
 
Semmi sem hasonlít jobban hozzám,
semmi sem vigasztal jobban,
mint ez a musttól és bortól
illatos levegő,
ez a vén októberi nap,
mely a kifosztott szőlőtőkéken ragyog.
 
Nem várt őszi napsütés,
úgy ragyogsz, mint túlvilági fény,
gyöngéd kárhozattól
vándorló boldogságtól
kimerülten találsz minket,
és halállal lelkünkben a legrosszabbra felkészülten.
 
Ezért szeretünk téged,
túlélő, bolyongó napot
ki nem tudsz búcsút venni tőlünk,
visszatérvén minden reggel
mint egy új csoda,
annál szebb vagy, minél lejjebb merülsz
és közel jársz a kimúláshoz.
 
Ezekből a hihetetlen napokból
állítod össze az évszakodat,
mi nem más, mint egy édes végkimúlás.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap