Cardarelli, Vincenzo: Hajnali útrakelés (Partenza mattutina Magyar nyelven)

Al mio paese non posso dormire.

Sempre mi leverò coi primi albori

e fuggirò insalutato.

Quanti mattini della mia infanzia

furono simili a questo,

libeccioso e festivo,

con la marina burrascosa in vista

e la terra bagnata.

Quante volte percorsi questa strada

ove oggi mi ritrovo e mi stupisco

d'essere ancora al mondo.

Sconosciuto, inatteso,

eccomi in via di nuovo

per quella stazioncina solitaria

in cui vissi bambino, a cui ritorno,

e tutto il mio passato

mi frana addosso.

Inorridisco al suono

della mia voce.

Szülőfalumban nem tudok aludni.

Mindig talpon talál a fölkelő nap

és búcsú nélkül távozom.

Gyermekkorom hány hajnalát idézi

ez az ünnepi hajnal

a délnyugati szélben

szemtől szemben a tomboló tengerrel

s a nyirkos parttal.

Hányszor haladtam át ezen az úton

hová most elvetődtem, s bámulom, hogy

még mindig élek.

Idegenül s hívatlan

útban vagyok megint lám

az elhagyott kis állomás felé, hol

gyermekként éltem, hová visszatérek,

és most az egész múltam

vállamra omlik.

Megborzongok

hallva a hangom.