Cardarelli, Vincenzo: Sera di Liguria

Lenta e rosata sale su dal mare
la sera di Liguria, perdizione
di cuori amanti e di cose lontane.
Indugiano le coppie nei giardini,
s’accendon le finestre ad una ad una
come tanti teatri.
Sepolto nella bruma il mare odora.
Le chiese sulla riva paion navi
che stanno per salpare.

Lassan és rózsaszínben száll fel a tengerből
a liguriai este, szerető szívek
és távoli dolgok veszte.
A párok még késlekednek a parkokban,
s mint megannyi színház
kigyúlnak egymás után az ablakok.
Illatozik a ködbe merült tenger.
A parton álló templomok olybá tűnnek
mint kihajózásra készen álló hajók.