Carducci, Giosuè: Sirató (Pianto antico Magyar nyelven)
Pianto antico (Olasz)L'albero a cui tendevi La pargoletta mano, Il verde melograno Da' bei vermigli fior,
Nel muto orto solingo Rinverdì tutto or ora E giugno lo ristora Di luce e di calor.
Tu fior de la mia pianta Percossa e inaridita, Tu de l'inutil vita Estremo unico fior,
Sei ne la terra fredda, Sei ne la terra negra; Né il sol più ti rallegra Né ti risveglia amor.
Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, XLII
|
Sirató (Magyar)A fa, amely felé kis kezecskéd nyujtogattad, a rőtvirágu, gazdag, szép gránátalmafa,
amott a néma kertben áll friss zöldbe borulva, épp most éleszti újra a nyár fényharmata.
Megtépázott, kiszáradt fámnak virága, gyermek, kietlen életemnek egyetlen csillaga,
alszol fekete földben, hideg földben örökké és fel nem ébreszt többé nap, szeretet, csoda.
|