Carducci, Giosuè: Traversando la Maremma Toscana

Dolce paese, onde portai conforme
labito fiero e lo sdegnoso canto
e il petto ovodio e amor mai non saddorme,
pur ti riveggo, e il cor mi balza in tanto.
 
Ben riconosco in te le usate forme
con gli occhi incerti tra l sorriso e il pianto,
e in quelle seguo de miei sogni lorme
erranti dietro il giovenile incanto.
 
Oh, quel che amai, quel che sognai, fu in vano;
e sempre corsi, e mai non giunsi il fine;
e dimani cadrň. Ma di lontano
 
pace dicono al cuor le tue colline
con le nebbie sfumanti e il verde piano
ridente ne le pioggie mattutine.

Ó drága táj, honnan büszkeséget
hoztam és harcos éneket csatákra
kész szívvel, melyben olthatatlan égett
szerelem és düh, végre valahára
 
viszontláthatlak! Emlékezve nézlek
mosolygás, könnyezés közt tétovázva,
száguldó álmaim nyomába lépek
s megejt az ifjúság tündér varázsa.
 
Hiába volt álmodnom és szeretnem,
mindig futottam, célba mégsem értem,
s maholnap már elér a vég. De lelkem
 
mindig békét talál a messziségben
ködöt pipáló dombok s gyöngyszemekben
csillámló rónaság üzenetében.