Carducci, Giosuè: Vergilius (Virgilio Magyar nyelven)
|
Virgilio (Olasz)Come, quando su' campi arsi la pia Luna imminente il gelo estivo infonde, Mormora al bianco lume il rio tra via Riscintillando tra le brevi sponde;
E il secreto usignuolo entro le fronde Empie il vasto seren di melodia, Ascolta il viatore ed a le bionde Chiome che amò ripensa, e il tempo oblia;
Ed orba madre, che doleasi in vano, Da un avel gli occhi al ciel lucente gira E in quel diffuso albor l'animo queta;
Ridono in tanto i monti e il mar lontano, Tra i grandi arbor la fresca aura sospira: Tale il tuo verso a me, divin poeta.
Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, X
|
Vergilius (Magyar)Ahogy, ha a kegyes hold hűsen ontja nyári fagyát a kiégett mezőkre, folyó mormol, fehér fényben ragyogva, s csillámlón fut két kurta partja közt le;
fülemüle szól lombban rejtöződve, s a derült tájat dala telezsongja, a vándor hallja, a szerette szőke fürtre gondol, s már nem fáj múltja gondja;
meddő kínjából vak anya mered fel egy sírról a csillámló égre, s abban a szétfolyt fényben enyhet lel a lelke;
s közben nevet a hegy s a messzi tenger, s sóhajt a nagy fák hűs fuvalma halkan: isteni költő, ilyen vagy nekem te.
|