Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Carducci, Giosuè: Vergilius (Virgilio Magyar nyelven)

Carducci, Giosuè portréja

Virgilio (Olasz)

Come, quando su' campi arsi la pia

Luna imminente il gelo estivo infonde,

Mormora al bianco lume il rio tra via

Riscintillando tra le brevi sponde;

 

E il secreto usignuolo entro le fronde

Empie il vasto seren di melodia,

Ascolta il viatore ed a le bionde

Chiome che amò ripensa, e il tempo oblia;

 

Ed orba madre, che doleasi in vano,

Da un avel gli occhi al ciel lucente gira

E in quel diffuso albor l'animo queta;

 

Ridono in tanto i monti e il mar lontano,

Tra i grandi arbor la fresca aura sospira:

Tale il tuo verso a me, divin poeta.

 

Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, X



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://carducci.letteraturaoperaomnia

Vergilius (Magyar)

Mint amikor a telehold fehéren

   küld a tikkadt mezőre hűs fagyot,

sugara reszket a folyón, az éren

   s szűk martjai közt a vízár ragyog;

 

mint amikor a csalogány a lombból

   panasszal zengi be a bús tavaszt,

a vándor áll s egy szőke fejre gondol

   és elteli a lelkét a malaszt;

 

mint gyermeke sírhalmára az anya,

az égre néz fel, csillapul jaja,

s a szenvedése csöndesülve leng el;

 

mint messze hegy és mint a messze

tenger, lombok, miken a szellő andalog,

ilyen magasztos, költő, a dalod.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org/wiki/

minimap