Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Carducci, Giosuè: Vergilius (Virgilio Magyar nyelven)

Carducci, Giosuè portréja
Kosztolányi Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Virgilio (Olasz)

Come, quando su' campi arsi la pia

Luna imminente il gelo estivo infonde,

Mormora al bianco lume il rio tra via

Riscintillando tra le brevi sponde;

 

E il secreto usignuolo entro le fronde

Empie il vasto seren di melodia,

Ascolta il viatore ed a le bionde

Chiome che amò ripensa, e il tempo oblia;

 

Ed orba madre, che doleasi in vano,

Da un avel gli occhi al ciel lucente gira

E in quel diffuso albor l'animo queta;

 

Ridono in tanto i monti e il mar lontano,

Tra i grandi arbor la fresca aura sospira:

Tale il tuo verso a me, divin poeta.

 

Opera Omnia, Rime nuove, Libro primo, X



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://carducci.letteraturaoperaomnia

Vergilius (Magyar)

Mint amikor a telehold fehéren

   küld a tikkadt mezőre hűs fagyot,

sugara reszket a folyón, az éren

   s szűk martjai közt a vízár ragyog;

 

mint amikor a csalogány a lombból

   panasszal zengi be a bús tavaszt,

a vándor áll s egy szőke fejre gondol

   és elteli a lelkét a malaszt;

 

mint gyermeke sírhalmára az anya,

az égre néz fel, csillapul jaja,

s a szenvedése csöndesülve leng el;

 

mint messze hegy és mint a messze

tenger, lombok, miken a szellő andalog,

ilyen magasztos, költő, a dalod.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://hu.wikisource.org/wiki/

minimap