Carrieri, Raffaele: Panasz (Lamento Magyar nyelven)

Non pesa il fucile ad armacollo

né il pastrano né la cartucciera

lo stivale non pesa nella sera

né la brina sulla bandoliera.

È l'ora ventitue, manca un minuto:

il giro della luna s'è compiuto.

All'oscuro le pietre sono colte

da improvvisa tacita morte.

In cielo non scorre fiume

la foglia più non riluce

il muro è tornato muro

e lo stivale ancora stivale

sopra in cuore del gabelliere.

A nyakbavetett puska nem nehéz

s a tölténytáska és a köpenyeg se

a csizma sem súlyos a lábon este

vállon a szíj sem ha zúzmara lepte.

Huszonkét óra, egy perc híja éppen:

a hold bevégzi körútját az égen.

A köveket a hirtelen homály

mélyén meglepi a néma halál.

Folyók az égen többé nem suhannak

a levelek fénye kihamvad

fal lett újra a fal

s a csizma csizma még

a vámőr szíve fölött.