Carrieri, Raffaele: Paesi bianchi

In testa ho paesi bianchi

E scale a chiocciola.

In testa ho clarini che volano

Più veloci delle rondini

Che tornano dall'Egitto.

E occhi lunghi come barche

Come le barche che vincono

Il campionato dei fiumi.

Ho voci che mi chiamano

In idiomi che non capisco.

Mi chiamano laggiù dalle isole

E mi gettano ponti d'amore.

Ponti di giunco e di piuma

Ho in testa dove passeggiano

I figli dei miei figli

E mia madre è ancora giovane.

In testa ho paesaggi vermigli

Con grandi giocattoli gialli.

In testa ho un cielo aperto

Con angeli a cavallo.

Fehér országok vannak

fejemben s csigalépcsők.

Klarinétok suhannak a fejemben

gyorsabban szállva mint

Egyiptomból a fecskék.

S szemek, íveltek mint a csónakok

hosszúkás csónakok melyek

folyam-bajnokságokat nyernek.

És hangok melyek hívnak

de nyelvüket nem értem.

Odalentről hívnak a szigetekről

és szerelem-hidakat vernek.

Sulyom-hidak pehely-hidak

vannak fejemben, rajtuk föl-le

fiaim fiai vonulnak

s édesanyám is fiatal még.

Bíbor tájak vannak fejemben

és nagy sárga játékszerek

tárt égbolt domborul fejemben

lovagló angyalokkal.