Cavalcanti, Guido: Biltà di donna e di saccente core

Biltà di donna e di saccente core

e cavalieri armati che sien genti;

cantar d'augelli e ragionar d'amore;

adorni legni 'n mar forte corenti;

aria serena quand'apar l'albore

e bianca neve scender senza venti;

rivera d'acqua e prato d'ogni fiore;

oro e argento, azzuro 'n ornamenti:

ciò passa la beltate e la valenza

de la mia donna e 'l su' gentil coraggio

sì che rasembra vile a chi ciò guarda;

e tant'ha più d'ogn'altra canoscenza,

quanto lo ciel de la terra è maggio.

A simil di natura ben non tarda!

Hölgyek szépsége, bölcsek tudománya,

nemes lovagok fényes acélvértben,

rigók dala, szeretők suttogása,

büszke vitorlák vad tengeri szélben,

derűs hajnalpír, könnyű égi pára,

hulló hópelyhek csendes téli éjen,

hűs patak, mezők virágos palástja,

kék, ezüst, arany ékszerek a fényben:

mindez már hitvány, halovány azoknak,

kik látták hölgyem szellemét, szépségét,

s nemes szívét, melynél nem lelni jobbat,

hisz más nők közt kincsei úgy ragyognak,

mint a föld felett tündöklik a kék ég.

Ó, az ily hölgy forrása minden jónak!