Cavalcanti, Guido: I’ vegno ’l giorno
I’ vegno ’l giorno (Olasz)I’ vegno ’l giorno a te ’nfinite volte e trovoti pensar troppo vilmente: molto mi dòl della gentil tua mente e d’assai tue vertù che ti son tolte.
Solevanti spiacer persone molte; tuttor fuggivi l’annoiosa gente; di me parlavi sì coralemente, che tutte le tue rime avie ricolte.
Or non ardisco, per la vil tua vita, far mostramento che tu’ dir mi piaccia, né ’n guisa vegno a te, che tu mi veggi.
Se ’l presente sonetto spesso leggi, lo spirito noioso che ti caccia si partirà da l’anima invilita.
|
Dante feddése (Magyar)Ahányszor csak naponta felkereslek, mindég méltatlan gondok közt talállak: és megragadja lelkemet a bánat, szép lelked, becsületed hova lettek?
A sokaságot eddig nem szeretted, a társaságból rád unalom áradt, nekem szóltál szívedből, a barátnak, ki úgy szerette s gyűjtögette versed.
De immár csúf életednek miatta írásodat többé meg nem dicsérem, s nem járok hozzád látható alakban.
Ha olvasod e verset sűrü-gyakran, a rossz lidérc, mely üldöz nádon-éren, bús lelkedet majd békességbe hagyja.
|