Cellini, Benvenuto: Szonett, önéletrajza előtt (Sonetto Magyar nyelven)

Questa mia Vita travagliata io scriuo
Per ringratiar lo Dio della Natura,
Che mi diè l’Alma e poi ne ha huto cura,
Alte diverse ’mprese ho fatte e Viuo.

Quel mio Crudel Destin, d’offes’ ha priuo
Vita hor gloria e virtù più che misura
Gratia valor beltà cotal figura
Che molti io passo, e chi mi passa arriuo.

Sol mi duol grandemente hor ch’io cognosco
Quel caro Tempo in uanità perduto
Nostri fragil pensier s’en orta ’l Vento.

Poi che ’l pentir non ual staro contento
Salendo qual’ io scesi il Benuenuto
Nel fior di questo degnio Terren Tosco.

Kínokkal terhes életem leírom,
Mert hálálkodni költ az Úr szerelme,
Ki alkotott és gondosan terelve
Sok szép munkámat adta élni hínom.

Az ádáz sors ím megsokallta kínom,
És glóriába fordult mély keserve,
Erő vagyok, szépség és ékes elme,
Soknál különb, s ki meghalad, lebírom.

De tudni azt, hogy elveszett a ködbe
Boldog korom, oly bús, oly porbasujtó,
S hogy ingó terveink a szélbe szállnak.

Mert hasztalan, ha későn kél a bánat,
S ott lenn vagyok, ki voltam, Benvenuto,
S az édes toszkán föld virága föd be.