Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Colonna, Vittoria: Sonetto LXI

Colonna, Vittoria portréja

Sonetto LXI (Olasz)

nel quale Vittoria ricorda il ritorno vittorioso di Ferrante a Ischia

 

Qui fece il mio bel sole a noi ritorno,

di regie spoglie carco e ricche prede;

ahi con quanto dolor l’occhio rivede

quei lochi ove mi fea già chiaro il giorno!

 

Di mille gorie alor cinto d’intorno,

e d’onor vero, in la più alta sede

facean de l'opre udite intera fede

l’ardito volto e 'l parlar saggio e adorno.

 

Vinto dai prieghii miei poi ne mostrava

le belle cicatrici, e ‘l tempo e ‘l modo

de le vittorie sue tante e sì chiare;

 

quanta pena or mi dà gioia mi dava,

e 'n questo e 'n quel pensier piangendo godo

tra poche dolci e assai lagrime amare.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.larassegnadischia.it

Szonett LXI (Magyar)

Emlékezik holt férjének diadalmas visszatérésére Ischiába

 

Itt tért vissza dús prédával az én szép

napom, királyi kinccsel megrakodva...

Jaj, mily fájóan látja most viszont a

szemem e helyet, hol ő szórta fényét!

 

Fejének babér s pálma adta ékét;

dicsőség, tisztesség, – ez volt a zsoldja.

Nevét és rangját híven igazolta

a büszke arc s a nagy szóbeli készség.

 

Addig kérleltem, amíg megmutatta

szép sebeit, sok híres győzedelme

sokfelé szerzett számos hirdetőjét.

 

Öröm volt minden, ami borulat ma:

csak ebben békülök meg, egyre nyelve

az édes könnyet – de keserüt főként.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap