Salmo (Olasz)
Ad Yves Bonnefoy
Oso invocarti in questa Europa cieca sfiancata da calura e siccità corrosa da diluvi e frane, continente di cenere e liquami dove sono sovrani incontestati Nulla ed Ipermercati. Oso invocarti e sperare, oh Poesia. Senza essere né Davide né Salomone senza possedere né Betsabea né la Sunemita e senza conoscere il linguaggio degli sparvieri e delle formiche io ti invoco, ritorna ritorna come un maggio luminoso-selvaggio e come il primo raggio soffiante –biancheggiante dell’alba. Ritorna, ritorna. Ritorna foreste, anime, cattedrali. Ritorna azzurri giardini orientali. Ritorna, ritorna Vergine, Venere, Africa. Non sarai più la stessa migrerai, muterai e noi non ti vedremo come non vide Mosé la Terra Promessa. Ma ritorna, ritorna, oh Poesia. Oso invocarti e sperare. Seduto su una sponda del torrente in secca ad aspettare. E ancora tra le rovine a cantare.
Nizza, ottobre 2003 Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | http://www.italian-poetry.org/ |
|
Zsoltár (Magyar)
Yves Bonnefoyhoz
Hozzád bátorkodom esedezni ebben
a hőségtől és aszálytól elcsigázott,
áradásoktól és földcsuszamlásoktól
lepusztult vak Európában,
hamu és szennyvízek földrésze,
ahol vitathatatlan a Semmi
és a Hipermarketek szuverén hatalma.
Oh Költészet, hozzád esedezem és reménykedem.
Nem vagyok sem Dávid sem Salamon,
nem rendelkezek sem Bethsabé sem Sunamite felett,
a karvalyok és hangyák
nyelvének ismerete nélkül
hozzád esedezem, jöjj vissza.
jöjj vissza mint egy
fényes – vad május,
mint az első áradó – fehéredő
sugara a hajnalnak.
Jöjj vissza, jöjj vissza.
Jöjj vissza mint erdők, lelkek, katedrálisok.
Jöjj vissza mint kék keleti kertek.
Jöjj vissza, jöjj vissza mint
Szűz anya, Vénusz, Afrika.
Nem leszel többé ugyanaz,
vándorolni fogsz, megváltozol,
és mi nem fogunk téged látni
mint ahogy Mózes sem látta az Igéret Földjét.
De jöjj vissza, oh Költészet, jöjj vissza.
Hozzád bátorkodom esedezni és reménykedem.
Várok, ülve egy kiszáradt patak partján.
És énekelve is a romok közöt.
Nizza, október 2003
|