Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Conte, Giuseppe: Salmo

Conte, Giuseppe portréja

Salmo (Olasz)

Ad Yves Bonnefoy

Oso invocarti in questa Europa cieca
sfiancata da calura e siccità
corrosa da diluvi e frane,
continente di cenere e liquami
dove sono sovrani incontestati
Nulla ed Ipermercati.
Oso invocarti e sperare, oh Poesia.
Senza essere né Davide né Salomone
senza possedere né Betsabea né la Sunemita
e senza conoscere il linguaggio
degli sparvieri e delle formiche
io ti invoco, ritorna
ritorna come un maggio
luminoso-selvaggio
e come il primo raggio
soffiante –biancheggiante
dell’alba.
Ritorna, ritorna.
Ritorna foreste, anime, cattedrali.
Ritorna azzurri giardini orientali.
Ritorna, ritorna
Vergine, Venere, Africa.
Non sarai più la stessa
migrerai, muterai
e noi non ti vedremo come non vide
Mosé la Terra Promessa.
Ma ritorna, ritorna, oh Poesia.
Oso invocarti e sperare.
Seduto su una sponda del torrente in secca ad aspettare.
E ancora tra le rovine a cantare.

Nizza, ottobre 2003



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.italian-poetry.org/

Zsoltár (Magyar)

Yves Bonnefoyhoz
 
Hozzád bátorkodom esedezni ebben
a hőségtől és aszálytól elcsigázott,
áradásoktól és földcsuszamlásoktól
lepusztult vak Európában,
hamu és szennyvízek földrésze,
ahol vitathatatlan a Semmi
és a Hipermarketek szuverén hatalma.
Oh Költészet, hozzád esedezem és reménykedem.
Nem vagyok sem Dávid sem Salamon,
nem rendelkezek sem Bethsabé sem Sunamite felett,
a karvalyok és hangyák
nyelvének ismerete nélkül
hozzád esedezem, jöjj vissza.
jöjj vissza mint egy
fényes – vad május,
mint az első áradó – fehéredő
sugara a hajnalnak.
Jöjj vissza, jöjj vissza.
Jöjj vissza mint erdők, lelkek, katedrálisok.
Jöjj vissza mint kék keleti kertek.
Jöjj vissza, jöjj vissza mint
Szűz anya, Vénusz, Afrika.
Nem leszel többé ugyanaz,
vándorolni fogsz, megváltozol,
és mi nem fogunk téged látni
mint ahogy Mózes sem látta az Igéret Földjét.
De jöjj vissza, oh Költészet, jöjj vissza.
Hozzád bátorkodom esedezni és reménykedem.
Várok, ülve egy kiszáradt patak partján.
És énekelve is a romok közöt.
 
Nizza, október 2003
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap