Corazzini, Sergio: A kápolna Campagnában (részlet) (Cappella in Campagna (dettaglio) Magyar nyelven)

IV

Una fascia di sole, ancora; una

striscia, un filo sottile, una chiarezza

indefinita, un'ultima allegrezza

di luce, poi l'ombra, bruna, più bruna,

più nera. Ho nel cuore una tristezza

intensa immensa come mai nessuna

tristezza; oh non potrebbe ora la luna

scendere un poco da la dolce altezza?

Distinguo appena la Madonna, ha immoti

gli occhi lucidi come lame, come

le sette spade che le stanno in cuore;

intorno, un po' d'argento luce: i voti

de gli umili, de i buoni senza nome

ch'ebbero ancora fede nel dolore.

IV

Falán, kívül, kévényi napsugár ég,

már csak fonál, vékony szalag, világa

bizonytalan, fellobbanása sárga,

majd barnul, egyre barnább lesz az árnyék,

végül sötét. Szívem szomorusága

oly nagy, hozzá hasonlót nem találnék.

S a hold, vigasztalásom, mire vár még?

Édes magasságából bár leszállna.

Alig látom, homályban a Madonna,

de, akár az ő szívében a spádék,

belém nyilallik fénylő szeme gombja;

mellette pár ezüstös gyertyaláng ég:

kegyes hívektől névtelen ajándék —

ezek még hittek itt a fájdalomba.