D’Annunzio, Gabriele: A szél ír (Il vento scrive Magyar nyelven)

(Madrigali Dell’Estate)

Su la docile sabbia il vento scrive

con le penne dell'ala; e in sua favella

parlano i segni per le bianche rive.

Ma, quando il sol declina, d'ogni nota

ombra lene si crea, d'ogni ondicella,

quasi di ciglia su soave gota.

E par che nell'immenso arido viso

della pioggia s'immilli il tuo sorriso.

(Nyári madrigálok)

A lágy homokot a szél teleírja,

mintha szárnytollával, és a fehérlő

part nyomait szövege szóra bírja.

De könnyű árnyék leng, ha itt az alkony,

minden jelből, minden hab permetéről,

akárcsak pillákról egy szelíd arcon.

S a parton, e végtelen, száraz orcán

százszorosan a tied mosolyog rám.