D’Annunzio, Gabriele: Resurrezione

Suono di campane,

voce che trasvola sul mondo,

canto che piove dal cielo sulla terra,

nella città sorda e irrequieta,

e nel silenzio dei colli

ove, nel pallore argenteo,

le bacche d’olivo maturano il dono di pace.

Suono che viene a te,

quale alleluia pasquale,

a offrirti la gioia di ogni primavera,

a chiamarti alla rinascita;

a dirti che la terra rifiorisce

se il tuo cuore si aprirà come un boccio,

che ripete un gesto d’amore e di speranza,

levando il mite ramoscello

in questa chiara alba di risurrezione!

Konduló harangszók,

dalok, világot bejárók,

mennyből földre szállók,

az őrlő s zaklatott városban

s a völgyek némaságában,

ahol az ezüstös sápatag fényben

olívabogyó Isten-békét érlel.

A hozzád érkező harangszók dala,

mint húsvét örvendő allelujája

minden kikelet örömét ajánlja,

hogy újjászületésre hívjon téged;

hogy megüzenje: a föld újra éled,

ha, mint virágbimbó, kitárod szíved,

amely ismételten remél és szeret

a szelíd olívaágat magasra nyújtván

e feltámadásnak ragyogó hajnalán!