Dante, Alighieri: Ne le man vostre

Ne le man vostre, gentil donna mia,

raccomando lo spirito che more:

e’ se ne va sì dolente, ch’Amore

lo mira con pietà, che ’l manda via.

Voi lo legaste a la sua signoria,

sì che non ebbe poi alcun valore

di poter lui chiamar se non: "Signore,

qualunque vuoi di me, quel vo’ che sia".

Io so che a voi ogni torto dispiace;

però la morte, che non ho servita,

molto più m’entra ne lo core amara.

Gentil mia donna, mentre ho de la vita,

per tal ch’io mora consolato in pace,

vi piaccia agli occhi miei non esser cara.

Haldokló lelkem kezedbe ajánlva,

ó, nemes Donna, pártfogásra kérlek:

oly fájdalmasan távozik e lélek,

Ámor bár küldi, szánakozva látja.

Miattad köti az ő rabigája

olyannyira, hogy más esedezésnek

ereje sincs, csak: „Uram, néked élek,

bármit kivánsz, a szívem is kivánja."

Tudom, tenéked az igaztalanság

visszataszító, mégis a halálom

belép szivembe, bár nem érdemeltem.

Nemes Hölgy, mihamar kihúny világom,

béke temessen, ne vigasztalanság,

ne rejtőzz fösvényen, maradj szememben.