Dante, Alighieri: Piangete, amanti, poi che piange Amore

Piangete, amanti, poi che piange Amore,

udendo qual cagion lui fa plorare.

Amor sente a Pietà donne chiamare,

mostrando amaro duol per li occhi fore,

perché villana Morte in gentil core

ha miso il suo crudele adoperare,

guastando ciò che al mondo è da laudare

in gentil donna sovra de l’onore.

Audite quanto Amor le fece orranza,

ch’io ’l vidi lamentare in forma vera

sovra la morta imagine avvenente;

e riguardava ver lo ciel sovente,

ove l’alma gentil già locata era,

che donna fu di sì gaia sembianza.

Szerelmesek, sírjatok, mert sir Ámor,

s hadd mondjam el, könnyei mért fakadnak:

siralmát hallja egy leánycsapatnak,

szemükből könnypatak, keserü gyász foly.

Mert a halál merő gonoszkodásból

eloltá mécsét egy sudár alaknak

s megronta mindent, mi dicső s magasztalt

becsületén kivül egy ifju lányból.

Hallgassátok, mint tett végtiszteséget

felette Ámor, mily forrón siratta,

hogy hajla-omla kihült tetemére,

hol meg esennen tekintett az Égre,

melynek immár örök lakója s foglya

az, ki oly vígan örvendett e létnek!