De Amicis, Edmondo: A jégeső (Grandinata II Magyar nyelven)
|
Grandinata II (Olasz)Strepitando vien giù candida e bella, Batte il suol, tronca i rami, il cielo oscura, E nelle grigie vie sonante e dura Picchia, rimbalza, rotola, saltella;
Squassa le gronde, i tetti alti flagella, Sbriciola sibilando la verzura, Ricasca dai terrazzi e nelle mura S’infrange, e vasi e vetri urta e sfracella;
E per tutto s’ammonta e tutto imbianca; Ma lentamente l’ira sua declina E solca l’aria diradata e stanca;
Poi di repente più maligna stride, Poi tutto tace, e sulla gran ruina Perfidamente il ciel limpido ride.
|
A jégeső (Magyar)Paskolja zúgva a szegény rögöt, a törzseket, a rengő, árva ágat, visszhangozó, sötét mesgyéken áthat ugrál, kopog, bukfencezik, görög.
Csatornákat ráz, táncol a tetőn, sziszegve söpri a zsendült vetést el, lehull az erkélyről vad szökkenéssel és ablakot, vázát tör vakmerőn.
Rakásba gyűl, fehérül mindenütt, s a fáradt légben csöndesen kopogva foszlik zörömbölő haragja szét.
Egyszerre még vadabbul szerteüt, aztán elhallgat minden s a romokba hideg mosollyal néz a tiszta ég.
|