De Amicis, Edmondo: Paesaggio olandese
Paesaggio olandese (Olasz)Fugge l’interminabile pianura Sotto l’umido ciel, tacita e mesta, E soli deserti i campi, e la tempesta Intorno intorno l’orizzonto oscura;
Fremono l’acque, trema la verzura, E gli alti ontani incurvano la testa, E par che tutto affanni una funesta Previsïon di pianto e di sventura.
Sola laggiù, sull’orlo d’un canale, Fuma tra i pioppi una casetta ascosa, E un mulino gigante agita l’ale;
E nella pace dell’immenso verde, Solitaria sonnambula pensosa, Passa una vela candida e si perde.
|
Holland táj (Magyar)A végtelenbe nyúló messze sík a nedves ég alatt hallgatva gyászol. S a sok mező oly néma, árva, távol a viharos ég is sötétedik.
Borzong a víz, remegnek a gyepük, az égerfák csüggedve lehajolnak, mint hogyha gyásznak, éji borzalomnak borús sejtelme szállna mindenütt,
csupán a part mentébe füstölög egy házikó a nyárfasor között s egy óriás malom forog zokogva.
És a határtalan mezőn olyan gondolkozóan, búsan, álmosan bukik le-föl a hófehér vitorla.
|