Filippo, Rustico di: A szájhős (Sonetti XIII Magyar nyelven)

Una bestiuola ho vista molto fera,

armata forte d'una nuova guerra,

a cui risiede sì la cervelliera

che de·legnaggio par di Salinguerra.

Se 'nsino 'l mento avesse la gorgiera,

conquisterebbe il mar, non che la terra;

e chi paventa e dotta sua visera

al mio parer nonn·è folle ned erra.

Laida la cera e periglioso ha 'l piglio,

e burfa spesso a guisa di leone:

torrebbe l' tinto a cui desse di piglio;

e gli occhi ardenti ha via più che leone:

de' suoi nemici asai mi maraviglio

sed e' non muoion sol di pensagione.

Egy igen ádáz fenevadat láttam.        

Állig fegyverben készült új csatára,   

már csak sisakját megpillantva bátran           

hihetnéd: Salinguerra unokája.          

S ha torkát is páncél fedné, csatában

dühének ellen a tenger sem állna,      

s ki sisakrostélyától holtra váltan       

reszket, én mondom: nem reszket hiába!      

A képe ocsmány ennek a baromnak,

s gyakorta bömböl, akár bősz oroszlán,        

százszor jaj annak, kit markába foghat.         

Szemét is úgy mereszti mint oroszlán,           

s én ellenségein csodálkozom csak:   

szörnyet nem halnak, rágondolva pusztán