Folgore, Luciano: Torpedónaszád (Torpediniera Magyar nyelven)

Issa la grande bandiera,

torpediniera che lustri

la groppa metallica al sole,

e lancia il tuo fuso che fila

matasse enormi di velocità.

Alza dai fumaiuoli,

che sembrano un grumo

di nero

sul verde del mare affannoso,

la sentinella di fumo,

e sia pronto al timone

l'uomo sicuro,

che della ruota di manovra,

sprigiona l'acuta,

diritta

volontà del futuro.

Sia puro ognuno !

Né amore, nè cuore, nè sogno ;

ma l'elettrica fermezza del bisogno,

quella che porta

al golfo prodigioso di vittoria,

quella che inalza a volo nell'aria,

lontano,

come la riga della procellaria,

e l’obesa freccia del gabbiano !

Io, torpediniera, saluto

il tuo scafo puntuto,

il tuo sperone che vola,

e il siluro che tiene sulla bocca

una fulminea parola,

e scava abissi e vi sigilla dentro,

le tue rivali giganti,

le corazzate, filanti

miglia d'ardore e nodi d'entusiasmo.

O nave esplosiva

tu sei tutto, ed io vorrei

che il cuor mi fosse torpedine,

per liberarmi dall'utopista

noia

di questa putredine passatista,

che giornalmente m'ingoia !

Lengjen a csaták lobogója,

te torpedónaszád, a napfény

fémtested fesse csillogóra

és vesd a gombolyagot vízbe

orsódról, sebességed mérni,

s küldd fel a kéményekből,

amelyek égre törnek

sötéten

a tenger ajzott zöldjén,

a sűrű füstöt őrnek,

s álljon a kormány rúdja mellett

az ember készen,

ki mindig egyenesre tartva

kikényszeríti

a jövő

akaratát egészen.

Legyen mindenki tiszta!

Se szerelem, se szív, se álom,

csak a parancs tudása, ami átfon

villamosan, tud

a győzelem öblébe elvezetni

és képes a felhők fölött lebegni,

magasban,

mint fecske, hogyha fent a kéket metszi,

vagy a sirály, nyílként lecsapva.

Gyors torpedónaszád, köszöntlek,

köszöntöm karcsú törzsed,

orrod, mely a vizet hasítja,

a torpedót, melynek szájában egy

szó villáma van: útja titka,

hogy mély sebet vág s ott marad pecsétként

az óriási verseny-

társ oldalába verten,

a sokcsomós, tűztelt hadihajóban.

Ó, száguldó hajó,

mindenem te vagy, azt szeretném,

ha torpedóvá nőne szívem

s az utópiák unalmából

kirontva,

elragadna a poshadt mából,

mely megfullaszt naponta.