Gatto, Alfonso: Szegényen, mint az este (Povertà come la sera Magyar nyelven)

Torna povera d’amore

nel ricordo l’erba e a sera

reca solo quest’odore

della morta primavera,

questi prati freschi al velo

della corsa che negli occhi

dei bambini è quasi il cielo,

questo sogno che non tocchi

liberandolo in segreto

come l’aria dei tuoi colli.

Resti limpida se lieto

di tristezza e d’aria volli

povertà come la sera

per spogliarti sino al volto,

sino agli occhi in cui dispera

questa luce, se t’ascolto

vana ai limiti del cielo

nel clamore aperta e rosa

come nube che al suo gelo

torna vaga e si riposa.

Resti povera d’oblio

lungo il prato che al suo muro

di celeste imbianca, addio,

nel lasciarti anche il futuro

smemorata voce annotta.

A fű szerelemtől-fosztva

szökik vissza emlékembe,

csak a holt tavasznak hozza

ezt az illatát ma este,

csak a réteket futások

fátylában miket a gyermek

szinte égnek lát s az álmot,

amely már nem érintett meg

titokban felszabadítva

mint dombjaid levegőjét.

Csak maradj áttetsző mintha

vígan búból s légből szőnék

szegénységet mint az este,

hogy levetkőztessen arcig,

szemedig, hol reménytvesztve

fény búvik míg hallgatlak s míg

az ég szélén hiún, nyíltan

rózsállik egy kiáltásban

felhőként, mely fagyos-hígan

visszatér s elalszik lágyan.

Légy szegény a feledésben

hol a rét az égi falba

olvad – ég veled – fehéren,

s a jövőt is neked hagyva

feledékeny hangom elhal.