Gatto, Alfonso: Szél (Vento Magyar nyelven)
Vento (Olasz)Il vento che sveglia il mare e libero lo acclama lo ama lontano, l’acqua che in sé trova la sua sorgente nuova, eternamente squillante l’istante che sopravviverà…
…volando il silenzio dei prati con la farfalla che a sera muore di luce e dal bianco dei fiori più bianca ascende alla finestra d’una sola casa, a un bambino sbadato d’eternità…
(Lasciategli i sogni lasciategli la morte, inebriatelo di calma!)
Eromperà dilagante rifuso dai suoi verdi piani dall’acqua in un sol giro l’orizzonte in alto.
|
Szél (Magyar)A szél fölébreszti a tengert, s a szabadot köszönti, - úgy szereti a messzit, a habot, melyben éled buzogva újra élet, a csengő pillanat, mely megmarad örökre ...
... rétekről röppenő csönd, pillangó - elmúlik az esti fénnyel, s felszáll, fehér virágnál is fehérebb, egy magános ház ablakába, öröklétről tudatlan kisfiúhoz ...
(Hagyjátok meg az álmát, hagyjátok meg halálát, a csönddel részegüljön!)
A zöld síkokon hízott egyszerre a vizekről kiáradva előtör a messzi láthatárra.
|