Giuliani, Alfredo: Convalescenza

Quando vidi il salice scuotere le sue tristi piume

 nel giardino dell'ospedale, me ferí una secheggia

dell'ora mormorante per la cascata dei colli

dalla costa lontana; la luce composta

giacque senza palpebre sul confine dell'erba.

E vidi nel ricordo la torre al vento sulla scogliera,

la sua toppa verde e la scacchera spallidita.

Vidi che tutto è bello e uguale:

ala di pietra spuma di mare inverno…

Mikor láttam a fűzfát, ahogy tollait rázta búsan

a kórházi kert közepében, megütött egy szilánkja

a szellőnek, amely a távoli parti dombok

vízesését suttogta végig; a lagymatag fény

szemrebbenés nélkül feküdt a gyep határán.

És láttam emlékeimben a szélverte tornyot a szirtfokon,

sisakja zöldjét, és a bozótos csatateret.

És láttam, hogy szép és egyforma minden:

kőszárnyú tajték csap fel a télből...