Giuliani, Alfredo: Resurrezione dopo la pioggia

Fu nella calma resurrezione dopo la pioggia

l’asfalto rifletteva tutte le nostre macchie

un lungo addio volò come un acrobata

dalla piazza al monte

e l’attimo sparì di volto in volto

s’accesero i fanali e si levò la buia torre

contro la nostra debolezza

i secoli non ci hanno disfatti.

Az eső utáni csendes feltámadás idejében

az aszfalt visszaverte összes foltjainkat

elnyújtott búcsú szállt akrobata módra

a tér felől a hegynek

s a pillanat arcból arcba révült

kigyúlladtak a lámpák s a torony sötétje

gyengeségünk fölé magaslott

a századok nem zúztak minket össze.