Govoni, Corrado: Dentro la pioggia di Febbraio

In questa calma pioggia di Febbraio

vedo tremare già l'erba verdognola

col suo vento leggiero come un fumo

sento picchiare i cori delle rane

e filare la nota melodiosa

dal suo flauto di vecchia bava il rospo:

tra pausa e pausa come un fiore vuoto

nella fedele trama odo la voce

del cuculo che chiama amore e morte

Csendes eső hull, s bár még február van,

látom a zöldelő füvet; remeg már

és füstként könnyed szél lebeg felette;

a békák kórusát hallom brekegni:

hogy árad roppant dallamos zenéjük,

hogy köpi a békák nyálfuvolája, –

aztán szünet van és papírvirágként

kakukk zizeg a hangok szőttesében

halált, szerelmet egyként szólogatva.