Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Govoni, Corrado: Tutto quello che passa in una via

Govoni, Corrado portréja

Tutto quello che passa in una via (Olasz)

Passa con la sua fascinetta sotto il braccio

il povero spazzacamino tutto nero

che getta il suo grido acuto e triste

pieno di nostalgia, che fa pensare

a un Natale tra i monti

e a tante cose bianche e malinconiche ;

passa il filosofo cenciaiuolo

che si ferma a frugare col bastone

nell'immondizie accumulate

ai canti delle case ;

passa l'imbacuccata cerinaia,

poverina! che ha tanto freddo e porta

tanto fuoco con sé

da incendiare tutta la città;

passano i mendicanti campagnoli

che si ferman di porta in porta

a chiedere la carità;

passan le grigie squadre d'Orsoline

che vanno a passeggiare sulle mura

nel pomeriggio di domenica

ed i neri seminaristi

ohe si spargon tra gli alberi forensi

come corvi a pasturarsi,

reclute del paradiso ;

passan le coppie degli amanti preoccupati,

passan le coppie pallide degli sposi,

passano i vecchi stanchi,

passani i poveri morti

che vanno all'ultima dimora ;

passano i girovaghi

con la lor musica a tracolla

che non è buona che di piangere

o gli organi di Barberia

che ridon e piangono per pochi soldi

come i pagliacci ;

passano i curvi pellegrini stranieri

che domandano il cammino di Roma.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://scans.library.utoronto.ca/pdf

Útközben (Magyar)

Megy az uccán a kéményseprő

fülig kormosan kotróval a vállán

s magában motyogva beszél

bánat honvágy van minden szavában

hegyek közötti karácsonyt idéznek

és annyi bút és csupa fehérséget

aztán egy bölcs rongyszedő

időnként megáll botjával átkutatja

a sarkokon

a szemét púpos dombjait

rongyokba bugyolált gyufaárusnő

dideregve-vacogva

pedig annyi tüzet visz

hogy fel tudná gyújtani vele a várost

vándor koldusokat látsz

ajtóról ajtóra megállnak

kéregető szóval tenyérrel

diáklányok szürke csapatban

körülsétálják a várfalakat

– vasárnapi program ez náluk

s a kispapok

– a paradicsom újoncai –

szétszélednek a fák közt

fekete hollók

szerelmespárok egymásba merülnek

gondterhelt házasokat látsz

botorkálnak a fáradt öregek

szegény halottakat hoznak az úton

utolsó útjukra kíséret

csavargók csavarognak

vállukon hangszerük

sírnivaló könnyfacsaró

kintornát darál a kezük

zokogni kacagni tud pár garasért

akár a bohócok

s hajlott hátú idegen zarándokok

mennek fáradtan Róma felé



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap