Govoni, Corrado: Útközben (Tutto quello che passa in una via Magyar nyelven)

Passa con la sua fascinetta sotto il braccio

il povero spazzacamino tutto nero

che getta il suo grido acuto e triste

pieno di nostalgia, che fa pensare

a un Natale tra i monti

e a tante cose bianche e malinconiche ;

passa il filosofo cenciaiuolo

che si ferma a frugare col bastone

nell'immondizie accumulate

ai canti delle case ;

passa l'imbacuccata cerinaia,

poverina! che ha tanto freddo e porta

tanto fuoco con sé

da incendiare tutta la città;

passano i mendicanti campagnoli

che si ferman di porta in porta

a chiedere la carità;

passan le grigie squadre d'Orsoline

che vanno a passeggiare sulle mura

nel pomeriggio di domenica

ed i neri seminaristi

ohe si spargon tra gli alberi forensi

come corvi a pasturarsi,

reclute del paradiso ;

passan le coppie degli amanti preoccupati,

passan le coppie pallide degli sposi,

passano i vecchi stanchi,

passani i poveri morti

che vanno all'ultima dimora ;

passano i girovaghi

con la lor musica a tracolla

che non è buona che di piangere

o gli organi di Barberia

che ridon e piangono per pochi soldi

come i pagliacci ;

passano i curvi pellegrini stranieri

che domandano il cammino di Roma.

Megy az uccán a kéményseprő

fülig kormosan kotróval a vállán

s magában motyogva beszél

bánat honvágy van minden szavában

hegyek közötti karácsonyt idéznek

és annyi bút és csupa fehérséget

aztán egy bölcs rongyszedő

időnként megáll botjával átkutatja

a sarkokon

a szemét púpos dombjait

rongyokba bugyolált gyufaárusnő

dideregve-vacogva

pedig annyi tüzet visz

hogy fel tudná gyújtani vele a várost

vándor koldusokat látsz

ajtóról ajtóra megállnak

kéregető szóval tenyérrel

diáklányok szürke csapatban

körülsétálják a várfalakat

– vasárnapi program ez náluk

s a kispapok

– a paradicsom újoncai –

szétszélednek a fák közt

fekete hollók

szerelmespárok egymásba merülnek

gondterhelt házasokat látsz

botorkálnak a fáradt öregek

szegény halottakat hoznak az úton

utolsó útjukra kíséret

csavargók csavarognak

vállukon hangszerük

sírnivaló könnyfacsaró

kintornát darál a kezük

zokogni kacagni tud pár garasért

akár a bohócok

s hajlott hátú idegen zarándokok

mennek fáradtan Róma felé