XL – Dal greco di Simonide (Olasz)
Ogni mondano evento È di Giove in poter, di Giove, o figlio, Che giusta suo talento Ogni cosa dispone. Ma di lunga stagione Nostro cieco pensier s’affanna e cura, Benchè l’umana etate, Come destina il ciel nostra ventura, Di giorno in giorno dura. La bella speme tutti ci nutrica Di sembianze beate, Onde ciascuno indarno s’affatica: Altri l’aurora amica, Altri l’etade aspetta; E nullo in terra vive Cui nell’anno avvenir facili e pii Con Pluto gli altri iddii La mente non prometta. Ecco pria che la speme in porto arrive, Qual da vecchiezza è giunto E qual da morbi al bruno Lete addutto; Questo il rigido Marte, e quello il flutto Del pelago rapisce; altri consunto da negre cure, o tristo nodo al collo Circondando, sotterra si rifugge. Così di mille mali I miseri mortali Volgo fiero e diverso agita e strugge. Ma per sentenza mia, Uom saggio e sciolto dal comune errore, Patir non sosterria, Nè porrebbe al dolore Ed al mal proprio suo cotanto amore. Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | https://compilatore.cafeblog.hu/2017/02/ |
|
XL – Szimónidésztől (Magyar)
Az összes földi esemény
Jupiter kezén van, ó fiam, Jupiterén,
Minthogy tehetsége révén
Az ő szava a döntő.
De a távoli jövő
Vak elménket aggasztja, és magára vonja,
Pedig az emberi idő,
Ahogy az ég a szerencsénket forgatja,
Nem tart, csak napról napra.
Boldogító látszatok szép reménye
Táplál valamennyiünket,
Mindenki töri magát érte, hiába:
Ki a megfelelő napra
Vár, ki pedig időszakra;
A földön nincs olyan élő,
Aki ne képzelne a jövőbeni évre
Kezes, nagylelkű isteneket,
Plútót is beleértve.
De íme, még mielőtt a remény révbe érne,
Van, kit utolér az öregség,
Van, kit Léthé sötétjébe visz a betegség,
Ezt a zord Mars és amazt a hullámzó szenvedély
Ragadja magával; van, akit fölemészt
A tengernyi gyászos gond, vagy a nyaka köré
Hurkot vet a halálba menekülő.
Ekképpen ezerféle
Baj ijesztő serege
Bántja és emészti a szegény halandót, míg élő.
Én inkább hajlok arra,
Hogy a bölcs és a közös tévhitektől nem függő
Ember nem támogatja
A kínt; sem a maga baja,
Sem a szenvedés iránt nem táplál ily szerelmet.
Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | https://compilatore.cafeblog.hu/2017/02/ |
|