Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Libero, Libero de: Fatti eroi per libri di scuola

Libero, Libero de portréja

Fatti eroi per libri di scuola (Olasz)

Pietre scritte d'acerbi nomi,
e chi cercava il vento della gloria
sconta l'inganno di mille parole.
Sui campi nutriti di sangue
già urlano spietati garofani,
perenne tramonto arroventa
meridiani e stagioni.

A voi non sepolti la grassa pietà dei vivi
intreccia corone: a voi fatti
eroi per libri di scuola i vivi
frettolosi cantano inni.

Il vostro sangue ora fa sale
per le bestie che allevano bestie,
ma l'onda del vostro sangue
non fa mare, diluvio non fa:
il lupo ha sbranato la colomba,
giace l'ulivo fulminato.

Ecco i mille decorati dalla vita
pronti a marciare sul vostro cuore,
che ancora si duole tra zolle marcite:
come bandiere hanno larghe le spalle,
fiumi di mani, fiumi di parole
e la tromba ha sbagliato in vostro onore.

C'è chi vi ricorda presso il focolare:
gloria migliore in quel fuoco di sterpi.
C'è chi vi cerca dentro la casa:
occhi d'un volto, occhi d'amore.

Quattro per quattro, o voi guariti della gloria,
ombre in rango, putridi battaglioni,
appestate gli insolenti cortei.
E soffi il sole come una civetta.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.libero.it

Hősök a tankönyvekben (Magyar)

Ott állnak kőbe vésve, zord nevek.
Hitték, dicsőség leng majd körülöttük,
s ma szóőzönben keserűn lakolnak.
Mezőkön, melyek vérüktől kövérek,
rettentő szekfűk üvöltöznek immár,
s örök alkonypír izzásán hevülnek
a délkörök mind és az évszakok.

Az élők zsíros kegyelete fon már
koszorút néktek, temetetlenek,
sietős élők vetnek himnuszt néktek,
kik tankönyvekbe hősnek léptetek.

Véretek is csak fenevadak nyalják,
nevelvén újabb fenevadakat.
Nem csapott rajtuk át, akár a tenger,
véretek árja, vagy mint zuhatag.
Széttépte, lám, a galambot a farkas,
villámsújtottan hever az olajfa.

Az élet pompás dekoráltjai
menetelnek már szívetek fölött,
mely váltig fáj még trágyás rög alatt.
A válluk széles, mint valami zászló,
kezek és szavak: egyetlen folyam -
és hamisan szól értetek a díszkürt.

De van, ki emlékszik rátok még: a tűzhely
fénye idéz még, tábortűz az erdőn!
Van, ki emlékszik odahaza rátok,
s szeme is legott felragyog olyankor.

Fel, dicsőségnek gyógyultjai, kettős
rendekbe, árnyak! hulla-zászlóaljak,
ontsatok ragályt pimasz parádékra!
S a Nap kacsint majd, mint kacér leány.

 
1946



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. M. A.

minimap