Marino, Giambattista: Al sonno
Al sonno (Olasz)O del Silenzio figlio, e della Notte, padre di vaghe imaginate forme, Sonno gentil, per le cui tacit’orme son l’alme al ciel d’Amor spesso condotte:
or ch’n grembo a le lievi ombre interrotte ogni cor (fuor che ‘l mio) riposa e dorme, l’Erebo oscuro, al mio pensier conforme, lascia ti prego, e le cimerie grotte.
E vien col dolce tuo tranquillo oblio, e col bel volto, in ch’io mirar m’appago, a consolar il vedovo desio.
Che, se ‘n te la sembianza, onde son vago, non m’è dato goder, godrò pur io de la morte, che bramo, almen l’imago.
|
Az Álomhoz (Magyar)A Csendnek fia és az Éjszakának, képzeletbeli alakoknak atyja, kedves Álom, melyen át a magasba a lelkekkel Ámor gyakorta vágtat, –
minden szív nyugszik már a könnyű árnyak ölén, csupán az enyém nem: rohanva hagyd ott a homályos barlangokat s a sötét Erebost. Jöjj, vágyom utánad.
Feledtető édességed, s te drága, szép orcádat, mit elég csak csodálnom, hozd írul özvegy szívem bánatára.
És ha test szerint veled múlatásom nem adatik meg, vágynom rá hiába: benned most a halál mására vágyom.
|