Merini, Alda: Io che sono vicina alla morte

Io che sono vicina alla morte,

io che sono lontana dalla morte,

io che ho trovato un solco di fiori

che ho chiamato vita

perché mi ha sorpreso,

enormemente sorpreso

che tra una riva e l'altra

di disperazione e passione

ci fosse un uomo chiamato Gesù.
Io che l'ho seguito senza mai parlare

e sono diventata una discepola

dell'attesa del pianto,

io ti posso parlare di lui.
Io lo conosco:

ha riempito le mie notti con frastuoni orrendi,

ha accarezzato le mie viscere,

imbiancato i miei capelli per lo stupore.

Mi ha resa giovane e vecchia

a seconda delle stagioni,

mi ha fatta fiorire e morire

un'infinità di volte.

Ma io so che mi ama

e ti dirò, anche se tu non credi,

che si preannuncia sempre

con una grande frescura in tutte le membra

come se tu ricominciassi a vivere

e vedessi il mondo per la prima volta.
E questa è la fede, e questo è Lui,

che ti cerca per ogni dove

anche quando tu ti nascondi

per non farti vedere.

Én, ki közel vagyok a halálhoz,

én, ki távol vagyok a haláltól,

én, aki rátaláltam egy virág ösvényre

melyet életnek neveztem el

mert meglepett engem,

rendkívül meglepett engem,

hogy a kétségbeesés és a szenvedély

egyik partjától a másikig

volt egy ember, kit Jézusnak hívtak.

Én, aki követtem őt anélkül,

hogy egy szót is ejtettem volna,

sírásra váró tanítványa lettem,

én mesélhetek róla.

Én ismerem őt:

félelmetes zsivajjal töltötte ki éjszakáimat,

megsimogatta bensőmet,

és a megdöbbenéstől fehérre festette a hajamat,

az évszakoktól függően

megfiatalított és öreggé tett engem,

számtalan esetben

kivirultat majd halálomat idézi.

De én tudom, hogy szeret engem,

elmondom, még ha te nem is hiszed,

hogy jötte mindig hűs fuvallattal

tölti fel minden végtagomat,

mint aki akkor kezd el élni

és mintha először látná a világot.

És ez nem más, mint a hit, és ez Ő,

aki mindenhol keres téged

még akkor is, ha rejtőzködsz,

hogy ne találjon rád.