Merini, Alda: La parola

Io sono un roseto di poesia,
su di me camminano molte parole,
su di me gemmano infiniti autori,
io fiorisco e sfiorisco ogni giorno,
io fiorisco e sfiorisco a ogni amore,
su di me evapora la rugiada,
su di me evapora il sogno,
ma ai miei piedi respira anche il viandante
e non m'innamorerò di nessuno
poiché i viandanti
sono mutevoli e molti.
Io sono ubriaca del mio silenzio,
uso la parola
come Diana cacciatrice,
uso la parola
per ferire le anime,
uso le mie parole
come un cilicio d'amore;
sono il dialogo della materia,
sono il dialogo delle praterie,
sono il dialogo della prigione,
sono il tutto
e sono la mostrina di ogni soldato
che cade in battaglia
sul fronte della mia poesia.

Én a költészet rózsakertje vagyok
sok szó átjár rajtam,
sok szerző rügyet bont rajtam,
kivirágzom és elhervadok minden nap,
kivirágzom és elhervadok minden szerelemben,
rajtam elpárolog a harmat,
rajtam elpárolog az álom,
de lábaim előtt a vándor is lélegzik
és nem leszek szerelmes senkibe
mivel a vándorok
ingatagok és sokan vannak.
A csendem részege vagyok,
használom a szót
mint teszi azt Diana a vadászat istennője,
használom a szót
a lelkek megsebzésére
használom szavaimat
mint szerelmi gyötrelmet;
én vagyok az anyag párbeszéde,
én vagyok a prérik párbeszéde,
én vagyok a börtön párbeszéde,
én vagyok a minden
és én vagyok
költészetem frontvonalának
csatájában eleső minden katona jelvénye.