Michelangelo, Buonarroti: Rímek 102. (Ó éj, édes idő vagy) (Rime 102. (O notte, o dolce tempo) Magyar nyelven)

  O notte, o dolce tempo, benché nero,

con pace ogn’ opra sempr’ al fin assalta;

ben vede e ben intende chi t’esalta,

e chi t’onor’ ha l’intelletto intero.

  Tu mozzi e tronchi ogni stanco pensiero;

ché l’umid’ ombra ogni quiet’ appalta,

e dall’infima parte alla più alta

in sogno spesso porti, ov’ire spero.

  O ombra del morir, per cui si ferma

ogni miseria a l’alma, al cor nemica,

ultimo delli afflitti e buon rimedio;

  tu rendi sana nostra carn’ inferma,

rasciughi i pianti e posi ogni fatica,

e furi a chi ben vive ogn’ira e tedio.

Ó éj, édes idő vagy, bár sötét,

hol minden fáradság békébe lankad;

ki dicsér, van szeme s értelme annak,

s ki tisztel, annak bölcsessége ép.

A töprengő fáradt eszméletét

átjárja nyirkos árnyad és nyugalmad,

s mély álmod a mélységből fölragadtat

a magasba, melyért reményem ég.

Ó halál mása, te a test s a lélek

minden emésztő kínját elveszed,

s végső vigasza vagy a roskadónak;

jóvoltodból beteg testünk föléled,

teher lehull, könny többé nem pereg,

s bajtól, haragtól megváltod a jókat.