Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Michelangelo, Buonarroti: Rímek 161. (Milyen ráspoly marása) (Rime 161. (Per qual mordace lima) Magyar nyelven)

Michelangelo, Buonarroti portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Rime 161. (Per qual mordace lima) (Olasz)

Per qual mordace lima

discresce e manca ognor tuo stanca spoglia,

anima inferma? or quando fie ti scioglia

da quella il tempo, e torni ov’eri, in cielo,

candida e lieta prima,

deposto il periglioso e mortal velo?

C’ancor ch’i’ cangi ’l pelo

per gli ultim’anni e corti,

cangiar non posso il vecchio mie antico uso,

che con più giorni più mi sforza e preme.

Amore, a te nol celo,

ch’i’ porto invidia a’ morti,

sbigottito e confuso,

sì di sé meco l’alma trema e teme.

Signor, nell’ore streme,

stendi ver’ me le tuo pietose braccia,

tomm’a me stesso e famm’un che ti piaccia.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://it.wikisource.org/wiki

Rímek 161. (Milyen ráspoly marása) (Magyar)

Milyen ráspoly marása

nyüvi folyton fáradt hüvelyedet,

gyönge lélek? mikor vált tőle meg

az idő? mikor térsz haza az égbe

vígan, tisztára válva,

veszélyes földi burkodat letéve?

Noha hajam fehérre

váltottam a világtól

válóban, jellemet nem válthatok,

bár mind nyomasztóbb, minél többet élek.

Ki már sírját elérte,

hidd meg, irígylem, Ámor;

zavart s riadt vagyok,

hisz önmagától fél s retteg e lélek.

Uram, ha véget érek,

nyújtsd ki felém irgalmas kezedet,

végy el tőlem, s tedd, hogy tessem neked.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap