Michelangelo, Buonarroti: Rímek 272. (Vigy oda vissza) (Rime 272. (Tornami al tempo) Magyar nyelven)

  Tornami al tempo, allor che lenta e sciolta

al cieco ardor m’era la briglia e ’l freno;

rendimi il volto angelico e sereno

onde fu seco ogni virtù sepolta,

  e ’ passi spessi e con fatica molta,

che son sì lenti a chi è d’anni pieno;

tornami l’acqua e ’l foco in mezzo ’l seno,

se vuo’ di me saziarti un’altra volta.

  E s’egli è pur, Amor, che tu sol viva

de’ dolci amari pianti de’ mortali,

d’un vecchio stanco oma’ puo’ goder poco;

  ché l’alma, quasi giunta a l’altra riva,

fa scudo a’ tuo di più pietosi strali:

e d’un legn’arso fa vil pruova il foco.

Vigy oda vissza, ahol vak hevemnek

zablája még nem volt, s féket nem érzett;

add vissza a derűs, angyali képet,

amellyel minden erényt eltemettek.

Add vissza sok fürgén s fáradva megtett

léptem, mely évvel rakva oly nehéz lett;

add vissza könnyem és tüzem, ha néked,

szeretnéd, hogy még örömet szerezzek.

S jóllehet a halandók keserédes

kínjával táplálkozol, mit akarsz

egy megfáradt öregemberrel, Ámor?

Lelkem, közel a túlpart kútfejéhez,

leglágyabb nyiladnak is mint a pajzs,

s nem gyúl már tűz a kihamvadt zsarátból.