Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Michelangelo, Buonarroti: Rímek 92. (Bár az idő óránkint ostromolva) (Rime 92. (Quantunche 'l tempo ne costringa) Magyar nyelven)

Michelangelo, Buonarroti portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Rime 92. (Quantunche 'l tempo ne costringa) (Olasz)

Quantunche ’l tempo ne costringa e sproni

ognor con maggior guerra

a rendere alla terra

le membra afflitte, stanche e pellegrine,

non ha per ’ncor fine

chi l’alma attrista e me fa così lieto.

Né par che men perdoni

a chi ’l cor m’apre e serra,

nell’ore più vicine

e più dubiose d’altro viver quieto;

ché l’error consueto,

com più m’attempo, ognor più si fa forte.

O dura mia più c’altra crudel sorte!

tardi orama’ puo’ tormi tanti affanni;

c’un cor che arde e arso è già molt’anni

torna, se ben l’ammorza la ragione,

non più già cor, ma cenere e carbone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://it.wikisource.org/wiki/Rime

Rímek 92. (Bár az idő óránkint ostromolva) (Magyar)

Bár az idő óránkint ostromolva

sarkantyúz egyre már, hogy

eltörődött zarándok

testem visszaadjam a föld ölének,

még él, ami e lélek

gyásza s egyben vidámító világa;

nem hajlik irgalomra,

s bár már nem messze járok,

félve, az égi élet

honától, szívem egyre nyitja-zárja.

S én, mind vénebbre válva,

mind makacsabbul botlom-vétkezem.

Ó minden másnál zordabb végzetem!

Kínomtól már hiába menekülnék:

egy kiégett szív, mely újra hevül még,

bár tüzét az ész váltig oltaná,

nem is szív már – szénné lesz s hamuvá.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap