Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Moscardelli, Nicola: Città

Moscardelli, Nicola portréja

Città (Olasz)

Qui le mamme non hanno mammelle
e i bambini non piangono mai;
si va tra i muri compatti
come in una foresta di pietra,
e sotto il passo si sente lo scroscio
dei fiumi senza luce e senza mare:

cade tramortita la sera
laggiù sui bastioni
come una donna in braccio ai soldati,
e i suoi singhiozzi qui sopra i tetti
arrivano spenti, trascolorati:

in mezzo a una piazza e' è una fontana
dove la luna si va a dissetare:
chi passa sente l'acqua gorgogliare
e pare la terra che trema
la terra assetata che geme:

chi ha il cuore non sa che ne fare
e un giorno o l'altro lo deve lasciare.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://archive.org

Város (Magyar)

Itt a mamáknak nincsen mellük,
itt a gyerek sem rí sohasem;
tömör falak közt úgy járkálsz csak,
mint kővévált rengeteg erdőn,
s lépted alatt folyamok harsognak,
mikre Nap se süt s nem vár tenger.

A kőre ráalél az est
amott a bástyafal mögött,
mint fehérnép vad katonák karjára
és jajongása sápadtan hal el
és észrevétlen a tetők fölött.

A tér közepén kis szökőkút áll:
rájár a Hold, a szomját oltani.
Ha arra mégy, már hallod csobogását:
mintha a Föld is megreszketne olykor,
a szomjas Föld, mely nagyokat nyög itt,

hol nem tudod, mitévő légy sziveddel.
Holnap, maholnap hadd el erre, veszd el.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. M. A.

minimap