Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Negri, Ada: Maternità

Negri, Ada portréja

Maternità (Olasz)

Io sento, dal profondo, un'esile voce chiamarmi:

sei tu, non nato ancora, che vieni nel sonno a destarmi?

 

O vita, o vita nova!... le viscere mie palpitanti

trasalgono in sussulti che sono i tuoi baci, i tuoi pianti:

 

tu sei l'Ignoto. - Forse pel tuo disperato dolore

ti nutro col mio sangue, e formo il tuo cor col mio core;

 

pure io stendo le mani con gesto di lenta carezza,

io rido, ebbra di vita, a un sogno di forza e bellezza:

 

t'amo e t'invoco, o figlio, in nome del bene e del male,

poi che ti chiama al mondo la sacra Natura immortale.

 

E penso a quante donne, ne l'ora che trepida avanza,

sale dal grembo al core la stessa devota speranza!...

 

Han tutte ne lo sguardo la gioia e il tremor del mistero

ch'apre il loro seno a un essere novello di carne e pensiero.

 

Urne d'amore, in alto su l'uomo e la fredda scienza,

come su altar, le pone del germe l'inconscia potenza.

 

È sacro il germe: è tutto: la forza, la luce, l'amore:

sia benedetto il ventre che il partorirà con dolore.

 

Oh, per le bianche mani cucenti le fascie ed i veli

mentre negli occhi splende un calmo riflesso dei cieli:

 

pei palpiti che scuoton da l'imo le viscere oscure

ove, anelando al sole, respiran le vite future:

 

per l'ultimo martirio, per l'urlo de l'ultimo istante,

quando il materno corpo si sfascia, di sangue grondante:

 

pel roseo bimbo ignudo, che nasce - miserrima sorte...

su letto di tortura, talvolta su letto di morte:

 

uomini de la terra, che pure affilate coltelli

l'un contro l'altro, udite udite!... noi siamo fratelli.

 

In verità vi dico, poiché voi l'avete scordato:

noi tutti uscimmo ignudi da un grembo di madre squarciato.

 

In verità vi dico, le supplici braccia traendo:

non vi rendete indegni del seno che apriste nascendo.

 

Gettate in pace il seme nei solchi del campo comune

mentre le forti mogli sorridon, cantando, a le cune:

 

nel sole e ne la gioia mietete la spica matura,

grazie rendendo in pace e l'inclita madre, Natura.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.club.it/autori/rivista

Anyaság (Magyar)

A mélyben az éjben csendes üzenet kél:

ugy-e te szólsz, édes, ki meg se születtél?

 

Ó élet, új élet!...a szivem megindul,

a te sírásodtól, a te csókjaidtól.

 

Ó kis ismeretlen. – míg a fényt eléred,

szívem a te szived, vérem a te véted:

 

kezeim kitárom, szelíden és lassan,

részegen kacagok, hogy őt megláthassam:

 

a jónak, a rossznak nevében idézlek,

hogy világra hozzon a nagy-nagy Természet.

 

Gondolok sok nőre, aki épp e percben

az édes reménytől sírva összerezzen!...

 

Glória szemükben, fátyolszerű titok,

mely egy új életnek véres utat nyitott:

 

férfinél nagyobb nő, te szerelem-kehely,

a gerjedő csíra oltárokra emel.

 

Szent legyen a csíra: az erő: az új hit,

legyen áldott a méh, mely kínba vajudik.

 

Ó a pólyát varró liliom-kezekre,

a szemre, amelyből a kék ég remeg le:

 

a görcsre, a jajra, melyből születendő

vággyal tör a napra a büszke jövendő:

 

a végső sikolyra, amikor ömölve

patakzik a vér a tárt anyai ölre:

 

a rózsás babára, aki – ó borzalom! –

sokszor úgy születik halotti paplanon:

 

földnek férfiai, halljátok a szavunk,

karddal fenekedők!... mi testvérek vagyunk.

 

Bizony mondom nektek, egy sors leng fölöttünk,

mind ily összeroncsolt anyaméhből jöttünk.

 

Bizony mondom nektek, hogy bűn a gyülölet,

tiszteljétek mindig az anyai ölet.

 

Vessetek férfiak, amíg napban égtek,

daloljon bölcsőnél erős feleségtek:

 

sohase keljetek ellene garázdán,

arassatok együtt a közös barázdán.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.hotdog.hu/irodalom

minimap