Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Negri, Ada: A sötétség hangja (Voce di tenebra Magyar nyelven)

Negri, Ada portréja

Voce di tenebra (Olasz)

                A Raffaello Barbiera.
 
Solitudin di gelo.—La tenèbra
Qui nel bosco m'ha côlta.
Infoscansi le nubi, ed io com'ebra
Sto, ma non temo.—O fredda aura sconvolta,
Aura fredda del vespro in agonia,
Parla all'anima mia!
 
…. Ed essa parla. Parla con le arcane
Voci de la boscaglia,
Rumoreggianti per la selva immane
Come ululìo di spiriti in battaglia:
E mi dice: «Che fai su l'ardua piaggia,
O zingara selvaggia?
 
Cerchi forse la pace?… O il glacïale
Rude schiaffo dei venti?
Nulla qui, nulla a soggiogarti vale?
Che temi tu, se al buio ti cimenti?
Di che razza sei tu, se non t'adombra
Il velame dell'ombra?
 
Nata alle aurore fiammeggianti e ai voli
Dell’aquila fuggente
Nata a le vampe dei bollenti soli
Sovra gli aurei deserti d'Oriente,
Fra ciniche bestemmie e stanche fedi
Un ideal tu chiedi!
 
Ma t'annoda pei polsi una catena,
Ti circonda la bruma,
E la vita ti rode e t'avvelena
L'inutile desir che ti consuma.
Fatalità su la tua testa grava,
E sei ribelle e schiava.
 
Pur tu combatterai, gagliarda figlia
Di lutto e di disdetta:
Senza freno irrompente e senza briglia
La tua strofe sarà grido e saetta.
Andrai fra gl'irti scogli del dolore
Inneggiando all'amore;
 
Andrai coi piè nel fango e l'occhio altero
Nella luce rapito,
Le magnifiche larve del pensiero
Cercando per le vie dell'infinito:
Da una possa virile andrai sospinta,
Più grande ancor se vinta.»
*
 
Così mi parla la tenèbra—ascolta
L'anima mia pensosa.
Son pianti e lampi ne la notte folta,
Tetri misteri ne la selva ombrosa:
Ma il respiro d'un Dio forte e sereno
Sento aleggiarmi in seno.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttps://www.poesiedautore.it

A sötétség hangja (Magyar)

                          Raffaello Barbiera - nak.
 
Fagyos magány. — a sötétség
Itt lepett meg az erdőben,
A köd homályba borítottaa felhőket, és én
Mint részeg állok - de nem félek. — Ó, hideg,
Megrendült szellő, haldokló szellő hideg levegője.
Beszélj a lelkemhez!
 
… És ő beszél. Beszél a bozótos,
Sűrű erdő rejtélyes hangján.
A hatalmas zajongó erdőben,
Mint szellemek vonítása a harcban:
És kérdi tőlem: „Ó te vad cigány, mit csinálsz
eme járhatatlan vidéken?
 
Talán a nyugalmat keresed?... Vagy
a szelek jeges, durva pofonját?
Itt nincs semmi, semmi, ami leigázna téged?
Amitől tartasz, ha a sötétségbe merészkedsz?
Miféle faj vagy te, ha az árnyék fátyla
nem borít el téged?
 
Születtél lángoló hajnalokra,
A menekülő sas röptére,
Születtél a Kelet arany sivatagai
feletti forró napok tüzeire.
Cinikus istenkáromlás és fáradt hitek között,
Eszménykép az, amit kérsz!
 
De egy lánc összeköti csuklóidat,
Körülvesz a köd,
Emészt és megmérgez az élet,
A hasztalan vágy az, ami felemészt.
Végzet nehezedik fejedre
És te lázadó és rabszolga vagy.
 
Habár te harcolni fogsz:
Gyász és balsors vitéz lánya:
Zabolátlan fék és kantár nélkül
Versed sikoly és villámlás lesz.
A fájdalom, szúrós sziklái között fogsz járni
Dicsőítve a szerelmet.
 
Kevély szemeiddel fénytől elbűvölten
Lábaid sárban fognak járni,
Keresve a gondolatok csodálatos
Fantomjait útjain a végtelennek:
Hogy egy erő felbuzdítva sarkalljon,
És még fennköltebb megnyerve.’’
*
 
Így beszélt hozzám a sötétség — Lelkem,
Hallgassad őt elmélázva.
Könnyek és villámok a sűrű éjszakában,
Zord rejtélyek az árnyas erdőben:
De mellemben egy erős és békés Isten
Leheletét érzem.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap