Novaro, Angiolo Silvio: Io ti voglio fabbricare un capanno

Io ti voglio fabbricare un capanno
di frastagliata verdura
che duri in sua verdezza tutto l'anno
sorretto da una solida ossatura
di cinque bei paletti di legname
coloriti di verderame
e rivestiti di frasche odorose,
di forcelle e di viticci,
di graziose volute di ricci
ove il genio mio si scapricci
empiendo i vuoti di ciocche di rose.

Tu poserai là dentro a tempo perso:
vedrai l'anima del silenzio, e attraverso
le foglie e i fiori, un azzurro eguale
rotto solo da qualche frullo d'ale:
e il sole del mio amore scenderà piano
a toccarti la gola e la mano.
Dentro la musica del mio verso
ti distenderai così bene!
Sentirai un felice sangue scorrerti nelle vene
e socchiudendo un poco gli occhi mori
numererai sulle dita i tuoi tesori.

Kunyhót szeretnék építeni néked,
befuttatva zölddel egészen,
mely átzöldelné mind az egész évet.
Jó erős vázra raknám, állna épen
szép öt szál deszkán,
mely rozsdaszín lesz tán.
A tetejére szagos lombot tűznék,
meg némi indát, venyigét is ám!
kecses hajfürtként igazítanám.
Tölteném kedvem abban igazán -
s hol híja volna, oda rózsát fűznék.

Te meg odabenn szépen pihengetnél,
a csönd lelkével versenyt izengetnél,
levél s virág közt azúr kandikálna,
nem rebbenne, csak egy-egy szárnycsap
Szerelmem Napja odatűzne éppen
nyakad- s kezedre. Versem zenéjében
merevségedből menten kiengednél:
oly kényelmesen elnyújtódznál benne,
mintha boldog vér áramlása lenne -
s lehúnyva pilláid éjszemeden,
számlálnád kincseid két kezeden.