Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Onofri, Arturo: Virrasztás (Veglia Magyar nyelven)

Onofri, Arturo portréja
anonim portréja

Vissza a fordító lapjára

Veglia (Olasz)

Mi parvero nere nuvole (rare nel cielo stellato

basse sui monti oscuri) ale distese, enormi,

di vaghi mostri alati; tanti ch'io ebbi paura,

e subito brividendo, chiusi le imposte.

"Dormi, anima, e sogna il sole, sogna la gioia!" io dissi.

Ma mi sembrò sull'orlo di inevitabili abissi

sospendersi la vita a un filo di silenzio.

 

O sognante natura, da cui non mi differenzio,

quale concerto immane io nella notte intesi,

desto fino all'aurora, salire a me dai boschi,

dall'umide campagne, dall'acque, dai paesi!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.artifexfolyoirat.hu

Virrasztás (Magyar)

Fekete felhők jelentek meg (ritkásan a csillagos égben

a sötét hegyekre ereszkedve) szétterjesztett, hatalmas szárnyak,

határozatlan körvonalú szörnyekéi; oly rengeteg, hogy féltem,

és hirtelen megborzadva bezártam az ablaktáblákat.

„Aludj, lélek, és álmodd a napot, álmodd az örömet!” mondtam.

De úgy tűnt, az élet megkerülhetetlen szakadékok

peremén függ, egyetlen csönd-fonálon.

 

Ó álmodó természet, melytől nem különbözöm,

milyen rettenetes művet hallgattam az éjszakában,

hajnalig éberen, az erdőkből zengeni föl hozzám,

a nedves vidékekről, a vizekről, mezőkről! 

 

      MA



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.artifexfolyoirat.hu

minimap