Pascoli, Giovanni: Il gelsomino notturno
Il gelsomino notturno (Olasz)E s'aprono i fiori notturni, Nell' ora che penso a' miei cari. Sono apparse in mezao ai viburni Le farfalle crepuscolari.
Da un pezzo si tacquero i gridi: Là sola una casa bisbiglia. Sotto l'ali formono i nidi, Come gli occhi sotto le ciglia.
Dai calici aperti si esala L'odore di fragole rosse. Splende un lume là nella sala, Nasce l'erba sopra le fosse.
Un' ape tardiva sussurra Trovando già prese le celle. La Chioccetta per l'aia azzurra Va col suo pigolěo di stelle.
Per tutta la notte s'esala L'odore che passa col vento. Passa il lume su per la scala; Brilla al primo piano: s'è spento ...
È l'alba: si chiudono i petali Un poco gualciti; si cova, Dentro l'urna molle e segreta, Non so che felicità nuova.
|
Esti jázmin (Magyar)És kinyílik az esti bimbó, míg kedveseimről merengek. Labdarózsák között a ringó alkonyi lepkék megjelentek
Nincs hangos szó, a csend kiterjed, csak egy távoli ház neszez már. Szárnyak alatt fészkek pihennek, mint zárt pillák alatt a szempár.
Piros epret ígér az illat, nyílt kelyhekből szálló lehellet. A messze házban lámpa gyullad, fű születik az árok mellett.
Kései méh zöngve kerengél, betelt a kas, már nem pihenhet. A Fiastyúk, kék szérűskertjén kapar, csillag-csibék csipegnek.
Egész éjjel árad az illat a vonuló fuvallatokban. A hold a lépcsőn följebb ballag, az emelet fénye kilobban.
Éj van. Zárul a virág szirma. Gyűrődött rejtekébe zár ott a puha, titokzatos urna ki tudja, milyen boldogságot.
|