Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pascoli, Giovanni: Il naufrago

Pascoli, Giovanni portréja

Il naufrago (Olasz)

I

Il mare, al buio, fu cattivo. Urlava

sotto gli schiocchi della folgore! Ora

qua e là brilla in rosa la sua bava.

 

Intorno a mucchi d'alga ora si dora

la bava sua lungi da lui. S'effonde

l'alito salso alla novella aurora.

 

Vengono e vanno in un sussurro l'onde.

Sembra che l'una dopo l'altra salga

per veder meglio. E chiede una, risponde

 

l'altra, spiando tra quei mucchi d'alga...

 

II

- Chi è? Non so. Chi sei? Che fai? Più nulla.

Dorme? Non so. Sì: non si muove. E il mare

perennemente avanti lui si culla.

 

Noi gli occhi aperti ti baciamo ignare.

Che guardi? Il vento ti spezzò la nave?

Il vento vano che, sì, è, né pare?

 

E tu chi sei? Noi, quasi miti schiave,

moviamo insieme, noi moriamo insieme

costì con un rammarichìo soave...

 

Siamo onde, onda che canta, onda che geme...

 

III

Tu guardi triste. E dunque tua forse era

la voce che parea maledicesse

nell'alta notte in mezzo alla bufera!

 

Noi siamo onde superbe, onde sommesse.

Onde, e non più. L'acqua del mare è tanta!

Siamo in un attimo, e non mai le stesse.

 

Ora io son quella che già là s'è franta.

E io già quella ch'ora là si frange.

L'onda che geme ora è lassù, che canta;

 

l'onda che ride, ai piedi tuoi già piange.

 

IV

Noi siamo quello che sei tu: non siamo.

L'ombre del moto siamo. E ci son onde

anche tra voi, figli del rosso Adamo?

 

Non sono. È il vento ch'agita, confonde,

mesce, alza, abbassa; è il vento che ci schiaccia

contro gli scogli e rotola alle sponde.

 

Pace! Pace! È tornata la bonaccia.

Pace! È tornata la serenità.

Tu dormi, e par che in sogno apra le braccia.

 

Onde! Onde! Onda che viene, onda che va...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.fondazionepascoli.it

A hajótörött (Magyar)

I

A tenger éjjel háborgott dühödten.

Feljajdult, ha a villám lecsapott!

De virradt, s habja rózsállt már a ködben.

 

Algák halmát az aranyló habok

elöntik messze partokon, s a hajnal

árasztja szerte a sós illatot.

 

A sok-sok hullám jön s megy tompa zajjal.

S hogy lásson jól, egymást tiporja mind.

Az egyik kérdez, és felelve nyargal

 

a másik, s az algák közt széttekint...

 

II

– Ki ez? Ki tudja. Mondd, ki vagy te? Semmi.

Alszik? Talán. Nem mozdul. És a hab

ringó ölén fog mindig már pihenni.

 

Szemed csókoljuk s nem tudjuk, ki vagy.

Mit bámulsz? Elsüllyedt hajód a szélben?

A szélben, mely csak üres fuvalat?

 

Ki vagy? Mi rabszolgák, kik észrevétlen

együtt nyüzsgünk, s úgy hullunk holtan el,

halk jajjal, mert számunkra nincs remény sem...

 

Habok vagyunk: s ki nyög, ki énekel...

 

III

Te mélán nézel. A te hangod volt tán,

mely átkozódott rémülten s vadul,

amíg az éjben őrjöngött az orkán!

 

Habok vagyunk: ki szolga és ki úr.

Habok csupán. S a tenger véghetetlen!

Létünk csak percnyi, s folyton alakul.

 

Most az vagyok, ki máris szertefreccsen.

S én az, ki éppen torpan, omlik ott.

Hullám, ki nyög s dalol egy röpke percben,

 

ki fent nevet, s lábadnál már zokog.

 

IV

Mi úgy vagyunk, ahogy te: nem vagyunk. Csak

a mozgás árnya életünk. S vajon

az ember is nem mása-e habunknak?

 

Én nem vagyok. A szél emel s lenyom,

kergetve űz, s szétzúz a messzi szirten,

vagy hajszol, görget sima partokon.

 

Ó béke, béke ! Csendes végre minden!

Ó béke! S fényben úszik már a hegy.

Te alszol, és karod szétnyílik itt lenn.

 

Hullámok vagytok mind ! S ki jön, ki megy...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap