Pascoli, Giovanni: Mosó asszonyok (Lavandare Magyar nyelven)

Nel campo mezzo grigio e mezzo nero

resta un aratro senza buoi, che pare

dimenticato, tra il vapor leggero.

E cadenzato dalla gora viene

lo sciabordare delle lavandare

con tonfi spessi e lunghe cantilene:

Il vento soffia e nevica la frasca,

e tu non torni ancora al tuo paese!

Quando partisti, come son rimasta!

Come l'aratro in mezzo alla maggese.

Félig szürke, félig fekete pusztán

ökrei nélkül, mintegy ott feledve

egy eke áll a könnyű ködben úszván.

Asszonyok sulykolnak, s a malom-árok

felől fülembe csengnek egy ütemre

a hosszú nóták, sűrű dobbanások.

Dér hull az ágról, ha fütyül a felszél,

és te nem térsz faludba vissza mégsem!

Magam vagyok, mióta útra keltél!

Mint az eke a tarló közepében.