Penna, Sandro: Forse invecchio

Forse invecchio, se ho fatto un lungo viaggio

sempre seduto, se nulla ho veduto

fuor che la pioggia, se uno stanco raggio

di vita silenziosa ... (gli operai

pigliavano e lasciavano il mio treno,

portavano da un borgo a un dolce lago

il loro sonno coi loro utensili).

Quando giunsi nel letto anch'io gridai:

uomini siamo, più stanchi che vili.

Tán megöregszem, ha sokat utaztam,

mindvégig ülve, ha semmit se láttam,

csak az esőt, ha fáradt sugarakban

a csöndes élet . . . (közben vonatom

munkások szállták meg s hagyták el aztán:

egy városból vitték egy drága tóhoz

szerszámaikat s szívükben az álmot).

S otthon én is fölsírtam ágyamon:

az ember nem hitvány, csak elcsigázott.